Csákánydoroszlói Civil Szervezet Közhasznú Egyesület
A Civil Szervezet KHE köszönti minden kedves Hedvig nevű olvasóját, látogatóját! Ma 2019. október 17. van.
Közgyűléseink, megbeszéléseink, rendezvényeink:
 
relIndexasc
Betöltés...
Akadálymentes nézet
Bejelentkezés
 
Kérem, hogy csak abban az esetben Regisztráljon, ha a Név mező kitöltésekor a teljes nevét megadja! Abban az esetben, ha ez nem történik meg, töröljük regisztrációját!
 
Betöltés...
Hírlevél
                   
e-mail cím
Szórakozás, kikapcsolódás
relIndexasc
Szavazás lezárva
márc. 26-án:
Tetszett Önnek legutóbbi rendezvényünk, a
Farsangfarki Vigasságok 2010?
Igen
85%
 
Nem éppen
3%
 
Lehetett volna jobb is
11%
 
A Vasfüggöny túraútvonal mentén
A Vasfüggöny túraútvonal mentén
 
 
A hazai turistatörténetben kivételes eseményeknek, új regionális túraútvonalak kialakításának lehetünk szemtanúi ezekben a hónapokban. A július 9-én avatott Északi Zöld, az augusztus 19-én átadott Vasfüggöny túraútvonal és az október 7-én megnyíló Szent Márton Vándorút kialakítására az érintett országok Európai Uniós tagsága keretében került sor. 
 
A vasfüggöny története
 
Az Európai Parlament az európai azonosság fejlesztése érdekében elfogadott, 2005. szeptember 8-i határozatában felszólítja a tagállamokat, hogy vegyenek részt a berlini fal felépítése és leomlása emlékére létrejött „Berliner Mauerweg” útvonalhoz hasonló „Iron Curtain Trail” (Vasfüggöny útvonal) kezdeményezésben. – De mi is az a vasfüggöny? Winston Churchill brit miniszterelnök 1945-ben használta először a „Vasfüggöny ereszkedett le az arcvonal mellett.” kifejezést, amellyel a szövetséges és a szovjet hatalmi befolyás alá került európai területek közötti, Lübeck–Trieszt–Korfu vonalra utalt.
A hidegháború időszakában a vasfüggöny az imperialista államoktól való hermetikus fizikai elzárkózás eszköze lett. Ebből a paranoiából sajnos Magyarország sem maradhatott ki. Öt akkori szomszédunk közül Ausztria és Jugoszlávia vált hidegháborús „ellenséggé”. Ne feledjük, hogy Ausztria keleti része 1955-ig szovjet megszállási övezet volt, és a titói Jugoszláviát is csak 1948-ban minősítette át barátból a KOMINFORM. Tényleges támadástól tehát nem kellett tartani, mégis ebből a két országból fabrikált ellenséget a sztálini propagandagépezet. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy emiatt negyven év alatt háromszor építették ki és bontották el a vasfüggöny néven emlegetett 1000 kilométer hosszú halálzónát!
Az első építkezésre a korai Rákosi-korszakban, 1948–1950. között került sor. Elsőként 291 magasfigyelőt, majd 1000 kilométer hosszúságban drótakadályokat, végül 871 kilométernyi aknamezőt telepítettek az osztrák és később a jugoszláv határ mentén. A nemzetközi helyzet gyors javulása miatt a telepítések befejezése után néhány hónappal, 1955. Októbere és 1956. október 20-a között a teljes déli és nyugati határszakasz aknamentesítése és bontása is megtörtént. Ennek köszönhető, hogy az ’56-os forradalom leverése utáni napokban a menekülők élve jutottak át a határon.
A kádári vezetés első intézkedései között szerepelt a műszaki zár visszaállítása, így 1957. tavaszán az osztrák határszakaszon három hónap alatt 350 kilométer hosszban építettek kétsoros szögesdrót-kerítést és telepítettek 800 ezer taposóaknát. A határsértések és a műszaki hibák nagy száma miatt ezt a szakaszt 1963-ig még gyilkosabb technikák (érintőakna, buktatóháló) alkalmazásával korszerűsítették. Ekkorra azonban a szovjetek a műszaki zárról áttértek az úgy nevezett SZ-100-as elektromos jelzőrendszerre (EJR), amely megbízhatóbb határőrizetet biztosított, miközben az általa okozott halálesetek száma drasztikusan csökkent. Az EJR bonyolult felépítése miatt – vadfogó kerítés, feszültség alatti jelzőkerítés, telefon-oszlopsor, gépjárművel járható járőrút, felszántott és elgereblyézett nyomsáv, árok, előterep a határvonalig – a kialakítás lassan haladt, drága volt, és nagy kiterjedésű erdőirtást követelt meg. Ráadásul kiépítése előtt az aknazárat is fel kellett számolni, így az EJR-re való átállás 1965-től egészen 1970-ig tartott. Ennek a konstrukciónak is voltak gyengéi, és az idő vasfoga sem kímélte, így a kedvező nemzetközi változások kapcsán egyre gyakrabban vetődött fel a felszámolás igénye. Végül 1989. február 28-án megszületett a bontást elrendelő határozat. A vállalkozók bevonásával végzett munka hihetetlenül gyorsan haladt, és 1989. augusztusáig be is fejeződött. Ezzel a vasfüggöny négy évtized után végleg leomlott.
 
Az ötlettől a megvalósításig
 
Michael Cramer, az Európai Parlament zöld frakciójának tagja hosszabb ideje küzd a vasfüggöny egykori nyomvonala mentén máig létező és a légi fotókon jól láthatóan összefüggő, több ezer kilométer hosszú „zöld sáv” megőrzéséért és turisztikai célú hasznosításáért. Az EJR kialakítását követően a természetben okozott kár jelentősen csökkent, hiszen a vad által esetleg átszakított vadkerítés utáni jelzőkerítés a halálos áramütés megelőzésére alacsony feszültséggel, villanypásztor-jelleggel működött. Minthogy a határvonal vezetése és szintbeli egyenetlenségei miatt az ún. előterep szélessége 500–2000 méter között változott, ebben a sávban már sem a növényzet, sem az állatállomány nem szenvedett komolyabb kárt, sőt egyfajta oltalmat talált. Kézenfekvő gondolatként merült fel tehát e természeti értékekben gazdag sáv gyalogos és kerékpáros turizmus formájában történő ökoturisztikai célú hasznosítása. A koncepció alapján a következő években mintegy 6800 kilométer hosszú túraútvonal kialakítására kerül sor, a Jeges-tengertől egészen a Fekete-tengerig.
Az Európai Parlament határozatai a tagállamok kormányait kötelezik azok végrehajtására, így a Vasfüggöny túraútvonal első hazai szakaszának kialakítására az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium megrendelésére és finanszírozásában került sor. A Fertő-tó és a magyar–osztrák–szlovén hármashatár közötti, 300 kilométer hosszú szakasz 2,5 millió forintos támogatásból épült ki. Az útvonal tervezésével és a munkavégzéssel kapcsolatos koordinációt a szombathelyi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ látja el, a tényleges jelzéstelepítést pedig az MMIK-val való megállapodás alapján a régióban működő civil – zömmel természetjáró – szervezetek végzik. Az útvonalon egységes, festett fémtáblák kerülnek kihelyezésre, melyek a túraútvonal nevét angolul is tartalmazzák.
 
A terepen
 
Az útvonal tervezésénél alapvető szempont volt, hogy az az EJR területén belül haladjon, és összefüggő bejárása esetén minél sokszínűbben mutassa be a vasfüggöny évtizedeiben hermetikusan elzárt területek természeti és kulturális értékeit. Így lehetőség nyílik többek között az Ágfalva melletti Borsó-hegy–Zsilip-árok–Loos-patak völgye–Liget-erdő–Birkengabl útvonal és a Kőszeg melletti Hétforrás–Tábor-hegy–Sperkriegel–Szikla-forrás–Hármas-patak felső folyása–Stájer házak nyomvonalak bekapcsolására. Ugyancsak kiépül a soproni és a kőszegi hegyek közötti összeköttetést biztosító szakasz, mely érinti a Klausen-erdő sziklás nyúlványát is. A túraútvonal számos kisebb-nagyobb szurdokvölgyön is áthalad, míg a hegyek panorámájában a kilátók mellett két katonai magasfigyelőből (Sopronpuszta, Borsó-hegy) is gyönyörködhetünk.
Közismert, hogy a soproni, kőszegi és szombathelyi turistaélet már a 19. század végén kialakult, Trianont követően pedig az Alpokalján a természetjárás komoly fellendülést mutatott. Az útvonal kialakításának fontos szempontja ezeknek az egykori jelzett ösvényeknek a bekapcsolása, ilyen többek között a kőszegi vidéken a Nemezgyártól a Gyöngyös-patak magaspartján Rőtfalvára vezető úgy nevezett Andalgó, az innen a Hétforráshoz vivő határösvény, míg a soproni hegyekben Borsó- hegy alatti Loos-patak útja vagy a Liget-erdő–Birkengabl ösvényszakasz.
További tervezési szempont volt a „haza visszafoglalása”, azaz a lehető legtöbb olyan nyomvonalszakasz kijelölése, amelyen 1989. óta jelzés hiányában nem volt turistamozgás, ugyanakkor „új vasfüggönyök” (erdészeti-vadászati-természetvédelmi-gazdasági és más indokokkal az elmúlt években felhúzott, a határtól a turistát ismét elrekesztő kerítésrendszerek) kiépülése miatt későbbi megismerése veszélybe került. Az Őrség északi peremén ilyen az egykori Magyarbüks település, melynek lakói a tervezett sváb kitelepítésről értesülve 1946-ban egy éjszaka alatt szöktek át kis vagyonukkal a határ túloldalára.
A hazát persze úgy is visszafoglalhatjuk, ha magyar–osztrák közös határutakon haladunk – ezek Sándorhegy és Nagymedves falvakban egyes utcákkal egyeznek meg –, melyek jogszerűen a vasfüggöny évtizedeiben is teljes szélességükben(!) járhatók lettek volna mindkét ország polgárai számára. A Vasfüggöny túraútvonalon ősztől erre is lehetőség nyílik.
 
Bánhidi Attila – Orbán Róbert
 
 
A cikk a Magyar Turista 2006. szeptemberi számában jelent meg. (a szerk.)       
 
          
 
 
A cikk folytatásaként...
A 2007.07.01-én megtartott közgyűlés javaslatai alapján meghirdettük a kirándulást ,amire a vártnál kevesebben , de annál lelkesebben mentünk el.
 
Magyarbüks az elpusztult vagy megszűnt falvak egyike Vas megyében.
A II. világháború végéig még élt a falu, működött a kocsma, forgott a malom is.
Mivel lakói nagyrészt német anyanyelvűek voltak,  a tervezett sváb kitelepítésről értesülve 1946-ban egy éjszaka alatt szöktek át kis vagyonukkal a határ túloldalára.
A magyar lakosok közül sokan Csákányba költöztek. Az utolsó lakó 1958-ban költözött be a faluba.
A falu területe jelenleg magánterület, ami nem látogatható. Már csak a házmaradványok láthatóak, amit teljesen benőtt a gaz.
A falunak volt egy temetője, ami jelenleg a Vasfüggöny túraútvonal mentén fekszik és szabadon látogatható. A temető a régi határőrségi laktanyától 2,5 km-re fekszik kitáblázott útvonalon. A területén jelenleg egy nagy kőkereszt és több régi sírmaradvány található.
Céljaink:
-         a terület rendbetétele
-         emlékpark kialakítása
-         kapcsolat felvétele Németbükkössel.
Az eltûnt falu Ungarisch Bieling (magy. Magyarbükkös)
Das verschwundene Dorf Ungarisch Bieling
Quellen:
Text und Fotos: DI B. Gerger.
Dem aufmerksamen Beobachter wird vielleicht aufgefallen sein, dass jede Ortschaft, die mit der Bezeichnung „Deutsch“ beginnt, ein
Gegenstück hat, das mit „Kroatisch“ oder seltener mit „Ungarisch“ beginnt. So gibt es zu „Deutsch Tschantschendorf“ ein „Kroatisch
Tschantschendorf“ und zu „Deutsch Schützen“ ein „Ungarisch Schützen“ (Horvathlövö), eine Ortschaft, die heute direkt an der Grenze in
Ungarn liegt.
Lediglich das Gegenstück zu Deutsch Bieling lässt sich nicht finden, nicht in Österreich und auch nicht im benachbarten Ausland. Auf
alten Landkarten aus dem Jahre 1848 wird man jedoch fündig. Da gibt es sie noch, die kleine Ortschaft Ungarisch Bieling in unmittelbarer
Nachbarschaft zu Deutsch Bieling.
Ungarisch Bieling war nur eine kleine Ortschaft. Sie bestand aus ca. 10 Häusern, einer
Mühle und einem Gasthaus mit einer Kegelbahn, das auch Besucher aus den
angrenzenden Dörfern anlockte. Sie verfügten aber auch über einen eigenen Friedhof,
der wie das ganze Dorf stets gepflegt war. Aus dem Gewerbeverzeichnis ist weiters zu
entnehmen, dass es um 1870 neben fünf Personen die in der Mühle tätig waren, einen
Schneider, drei Weber, einen Wirten und einen Hirten gab.
Zur Schule und zur Kirche gingen sie in die Nachbargemeinde Hagensdorf. Die Bewohner
Ungarisch Bielings waren Schwaben, wie auch die Bewohner der Nachbarortschaften
Hagensdorf und Luising.
1921 wurden die Ortschaften Hagensdorf, Deutsch Bieling und zwei Jahre später auch
Luising zu österreichischen Gemeinden, während Ungarisch Bieling, direkt an der Grenze
gelegen, bei Ungarn blieb. Aber auch der Anschluss an den jungen ungarischen Staat
änderte nichts daran, dass die Einwohner des Ortes zur Pfarrgemeinde Hagensdorf
gehörten.
Die Mühle war ein Problem, da die Grenze genau an ihr vorbeiführte. Doch hierfür gab es
eine friedliche Lösung. Die Österreicher durften auch weiterhin ihr Getreide zur Mühle bringen. Besaß man einen Pferdepass, konnte
man auch die letzten Meter auf ungarischem Boden fahren. Wenn nicht, wurde das Getreide das letzte Stück getragen, oder der Müller
holte es selbst von der Grenze ab. Doch einige Zeit nach dem Anschluss wurde die Mühle aufgelöst, da der Staat Anspruch auf das
Wasserrecht erhob. Der Mühlenbesitzer bekam eine entsprechende Abfertigung und siedelte sich andernorts an.
Das Ende eines Ortes
Das friedliche Zusammenleben sollte die Zeit des Zweiten Weltkriegs nicht überdauern. Die
deutschen Ungarn flohen vor den Russen oder wurden aus dem Land getrieben. 1948 gingen
auch die ungarischen Bielinger, nachdem sie vieles durchzustehen hatten, über die Grenze
und siedelten sich in den umliegenden Dörfern an. Ihr Dorf wurde zerstört und der
Stacheldraht durch das Dorf gezogen. Die Ungarn errichteten eine mehrere Kilometer breite
Sperrzone entlang der Grenze, die äußerst schwer zu passieren war. Viele Häuser wurden
geschleift und die ganze Ortschaften aufgelassen.
Vom idyllischen Dorf sind heute nur noch die überwachsenen Reste der ehemaligen
Mühlenwehranlage sichtbar. Im Mühldumpf, der auch heute noch eine kleine Wasserfläche im
Auwald darstellt, spiegeln sich die Bäume. Mitten im Wald soll es noch das ehemalige
Friedhofskreuz geben, um das verstreut die alten Grabsteine liegen. Heute kann man bis zu
dieser Stelle nicht vordringen. Zwar wurde der eiserne Vorhang abgebaut und der
Stacheldraht entfernt, doch an seiner Stelle wurde in den letzten Jahren ein hoher Wildzaun
errichtet, der verhindern soll, dass die kapitalen Hirsche versehentlich das Staatsgebiet wechseln. Neue ökonomische Barrieren ersetzen
die alten politischen.
Volksbildungswerk für das Burgenland - Monika Doktor: Nur zehn Häuser, aber zehn Schicksale, die Zerstörung des Grenzortes Ungarisch Bieling; 1991/46. Jahrgang/Nr. 4.
Gemeinde Heiligenbrunn: Chronik zur 800 Jahrfeier (1198-1998) von Heiligenbrunn, Heiligenbrunn 1998.
Franziszäische Landesaufnahme, 1853.
Ungarisch Bieling - ein vergessener Ort
Dem interessierten Beobachter wird auffallen, dass es zu jeder
Ortschaft mit “Deutsch” im Namen ein kroatisches oder seltener ein
ungarisches Pendant gibt. Bei Deutsch Bieling gibt es das nicht mehr.
Ungarisch Bieling ist heute eine Wüstung dicht an der österreichischungarischen
Grenze, auf ungarischem Staatsgebiet. Das kleine Dorf war
bis zu seiner Aufgabe nach dem Zweiten Weltkrieg eng mit den
österreichischen Nachbarortschaften verbunden - kirchlich, schulisch
und auch verwandtschaftlich.
1921, nach dem Zerfall der Habsburger-Monarchie wurde das Dorf
Ungarn zugesprochen, während die anderen Orte an Österreich fielen.
Gab es anfangs noch relativ normale Beziehungen, so wurde unter dem
sozialistischen Regime ein menschenleerer Grenzstreifen eingerichtet
und der Eiserne Vorhang ging mitten durch Ungarisch Bieling. Heute
kann man nur noch einige Reste der Mühle und anderer Häuser im Wald
sehen - der Ort ist dem Vergessen preisgegeben.
Ausschnitt aus der Franziszäischen Landesaufnahme
(1853) - deutlich ist rechts unten Ungarisch Bieling
zu erkennen.
Az eltűnt falu Ungarisch Bieling (magy. Magyarbükkös)
Az érdeklőszemlélőnek biztosan feltűnik, hogy minden a „német“ szóval ellátott névnek van egy horvát, vagy ritkábban magyar párja. Ez Deutsch Bielingre (magy. Németbükkös) viszont már nem vonatkozik.
Ungarisch Bieling ma egy Magyaroszághoz tartozó, közel az osztrák-magyar országhatárhoz található sivárság.
A kis falu a második világháború utáni feladata teljesítéséig szoros kapcsolatban volt egyházilag, valamint az oktatást illet õen és rokoni szempontból a szomszédos osztrák településhez.
1921-ben, a Habsburg-monarchia felbomlásáig a falu Magyarországhoz került, miközben más települések Ausztriához csatolódtak. Eleinte a kapcsolat még viszonylag rendes volt, a szocialista uralomban viszont egy néptelen határcsíkot hoztak létre és a vasfüggöny Ungarisch Bielingen keresztülvezetett. Ma már csak a malom maradványai és más házak láthatóak az erdőben. A település az elmúlást ábrázolja.
Übersetzung: Mag. H. Marinov
Ungarisch Bieling
Zu dieser Station
Gemeinde: Gemeinde Heiligenbrunn
Information: Gemeindeamt - 03324/7281
Die Weinidylle - 03324/6318
Nächste Einkehrmöglichkeiten:
Gasthof Schwabenhof - Hagensdorf
Gasthof Krutzler - Heiligenbrunn
Diverse Buschenschänken in Hagensdorf und
im Kellerviertel Heiligenbrunn (siehe
Aushänge)
Nächste Stationen
Die Schachblumenwiesen
Zwischen Hagensdorf und Luising
Die Ulrichsquelle
Im Ortszentrum Heiligenbrunn, bei der Kirche
Weitere Stationen zur
burgenländischen Geschichte
Die Stremer Burg
Geschichte von Eberau
Getrennte Nachbarn - Bildein
Dieses Projekt wird von der
Europäischen Union, von Bund
und Land Burgenland kofinanziert.
www.naturpark.at
Die heute noch sichtbaren Reste eines Wehres bei Ungarisch Bieling jenseits der heutigen Grenze
Der ehemalige Mühldumpf von Ungarisch Bieling, wie er
sich heute darbietet.
DIE ENTDECKUNGSREISE
DURCH DEN NATURPARK
IN DER WEINIDYLLE
Der Naturpark, 1999 gegründet, umfasst
sieben Gemeinden in der lieblichen
Hügellandschaft zwischen Strem- und Pinkatal.
Hier sind auch die bekannten Weinriede und
Kellerlandschaften des Südburgenlandes.
Viele naturräumliche und kulturhistorische
Besonderheiten, aber auch gemütliche
Buschenschänken, feine Weine und
biologische Produkte warten darauf, von den
Besuchern entdeckt, erkundet und auch
verkostet zu werden.
NATURPARK IN DER WEINIDYLLE
A-7540 Güssing, Stremtalstraße 19
Tel.: +43 (0) 3322 42288-160
info@naturpark.at; www.naturpark.at
Magyarbükkös az elfeledett falu
Az egykori dél-burgenlandi falu, Magyarbükkös/Ungarisch Bieling ma már nem szerepel a térképeken. A falut 60 évvel ezelőtt lerombolták mikor az az 1948-ban felhúzott vasfüggöny útját keresztezte.
Lakóit kitelepítették.

Magyarbükkös 60 évvel ezelőtt még Németbükkös/Deutsch Bieling és Karácsfa/Hagensdorf közvetlen szomszédságát képezte. 1948-ban azonban lakóit más falvakba telepítették.
Tíz ház, egy malom és egy vendéglő
Magyarbükkös mindeössze tíz lakóházával kistelepülésnek számított. Ennek ellenére az egyutcás faluban működött malom, vendéglő, tekepálya és még egy szabóság is.
1921 - Az első csapás
1921-ben Karácsfa, Németbükkös és Luising/Lovászad is Ausztriähoz került. A közvetlenül a határon elhyelyezkedő Magyarbükkösd pedig magyar tulajdonban maradt.

A magyar államhoz való hovatartozás ellenére a falu lakói továbbra is a karácsfai plébániához tartoztak, továbbá az immár magyar oldalra került malmot is igénybe vehették a burgenlandi oldalon élők.
1948 után még a térképről is eltűnt
A Második Világháború után azonban végleg megpecsételődött a falu sorsa, mivel megkezdődött a vasfüggyöny építése.

A magyarbükkösiek közül sokan önkéntesen hagyták el házaikat és telepedtek le a közeli burgenlandi falvakban, aki pedig nem akart menni azt kitelepítették. A lakóházakat buldózerrel tették a földdel egyenlővé.
Már csak a malom romjai láthatók.

Ma már csak a malom gazzal benőtt gátja tanúskodik arról, hogy létezett egyszer magyarbükkösd községe. A temető is szomorú képet mutat, csupán egyetlen kereszt jelzi helyét.

A dél-burgenlandi Weinidylle- natúrpark most egy új turisztikai kiadványban hívja fel a falu történetére a kirándulók figyelmét.
A KIHALT FALU
In memoriam Magyarbüks
Ha a Magyarbükkös falunév etimológiáját nézzük, akkor megállapítjuk, hogy a falu nevét a magyar népnév, és a bükk szó -s képzős "bükkös" származékának az összetétele adja. A bükk szó valószínű, hogy egy fa fajtából a bükk fából ered.
Elpusztult, vagy megszűnt falvaink egyike Vas megyében, a Körmendi járásban, 3.5 kilométerre északra Csákánydoroszlótól. Az 1898-as Vasvármegye térképén Lovaszad, és Taródfa között jelölik Magyarbüksöt.
A határ túloldalán pedig Németbüks helyezkedett el. A második világháború előtt itt még nótaszó hallattszott a kocsmából, és működött a malma is. Magyarbüks falu a kezdetektől Csákány része volt. Így története egybefonódott Csákány történetével. Külön történetet írni róla nem lehet. Lakói nagyrészt német anyanyelvűek voltak.
A háború befejezése, és a náci hatalom bukása után a megtorlás időszaka következett. A magyarországon kialakuló kommunista hatalom azonnal megkezdte a háborús bűnösök keresését. Meg is találta a Magyarországon élő németek személyében. A kormány a parlament elé terjesztette az országban élő németség kitelepítését.
Akkoriban nemcsak a kormány, de a lakosság is a kitelepítések mellett tette le a voksát, ezt bizonyítja az a felmérés, miszerint Magyarország 70 %-a támogatta a németek kitelepítését. A parlamentben egyre több képviselő követelte a kitelepítést. Majd hivatalossá is teszik a dolgot, amikor kérik 200000 német Magyarországról való kilakoltatását. Amire a potsdami határozat igenlő választ ad. Tolna megyében kezdődtek
a kitelepítések, 1946. januárjában, és 1946. július 1 -ig be is fejeződtek. Mindenkinek mennie kellett, aki
németnek vallotta magát, német katona volt, nevét németesítette, német anyanyelvű volt, és tagja volt a
Volksbundnak. Végül a kitelepítések 1946. november-december környékére teljesen leálltak. Összesen
mintegy 180-200 ezer németet távolítottak el az országból.
Magyarbüks német lakói egy éjszaka alatt hagyták el hazájukat, mindenüket hátrahagyva 1946-ban.
A maradottak közül sokan Csákányba költöztek, sokan máshova (pl: Kemestaródfa). A házak anyagát
széthordták, vagy lebontották, és másutt felépítették. Amikor 1958-ban Tóth Rozália is elköltözött a faluból,
akkor vált Magyarbüks teljesen lakatlanná. (Tóth Rozália a körmendi várkerti iskolában volt hivatalsegéd.
A lakásuktól a vonatállomásig minden nap 3.5 kilométert kerékpározott. Már évekkel az elköltözése előtt
foglalkoztatta a költözés gondolata, de nem talált magának házat.) Határfalu lévén ezt a települést is "fokozottan
kellett védeni", úgy, mint Kemestaródfát. Ez a védelem előbb az aknazárat, később az elektromos határzárat
jelentette. A vasfüggöny 1968-ban borult Magyarbüksre, ahol akkor már nem éltek emberek. Végül a falu
egy határőrizeti pont lett.
Trummer Rudolf még emlékezett Magyarbüks vendéglőjére és vízimalmára, melyek 1948-ban még
megtalálhatók voltak a faluban.
Póczek László emlékezett arra, hogy 1974 tavaszán még állt a 8-as út mellett az volt írva, hogy MAGYARBÜKS.
A táblát, mivel a falu megszűnt a KPM levette.
Arról, hogy kik is éltek Büksön nehéz lenne pontos képet festeni, most egy kis ízelítőt adok a csákánydoroszlói
plébánia anyakönyveit segítségül véve.

Házasultak vegyes anyakönyve I. kötet. Pg. 186. 1760. szeptember 8-i bejegyzés. Andream Udvari ex Bükös cum
honeste virgine Barbara Mari ex csákán. Tanuk: Georgius Ruk et Barbara Kárlovics.

Házasultak anyakönyve II. kötet. Pg. 36. 1837. november 22-i bejegyzés. Copulati sunt: Alexander Horváth
23 éves katholikus. (Szülei: Georgius Horváth, és Mari Sárközi.) és Anna Farkas 17 éves zingari (szülei:
Georgius Farkas, és Anna Oláh) ex Zsámánd.
1836. február 6. Hujber Mihály 27 éves kovács (szülei: Hujber János és Trezsi.) és Antési Klujber 22 éves
katholikus. (szülei: Klujber József és Borbála.) A házasultak szüleési helye Büks. A házasság után a fiatalik
Gasztonyban telepedtek le.
1850: Hujber Antal és Németh Julianna.
1854: Joannes Huber és Barbara Urbán.

Házasultak anyakönyve III. kötet, pg. 3-4. 1866. november 7. Franciscus Vunderlich inquilinus és Catharina
Csitkai ancilla (szülők: Josephus Vunderlich és Rosalia Meichl a férfi részéről, és Georgius Czitkai és
Elisabetha Molnár a lány részéről) Tanúk: Michael Horváth és Josephus Volf.
1869: augusztus 13. Hrozek Antal 30 éves római katholikus uradalmi vadász, (szülei: Hrozek János és
Bürger Erzsébet.) és Hoffman Mari 32 éves római katholikus, a várban segédfőzőnő.
(szülei: Hoffman Antal és Unger Rozália.)
1879: május 5. Máyer Elek római katholikus özvegy sertéspásztor és Kováts Julianna néhai
Vornyik György özvegye.
1892: május 3. Bárdos Elek uradalmi gazdatiszti ínok, római katholikus nőtlen. Született 1863. február 7-én.
Lakóhelye Csákány. A vőlegény első neve Schreiner volt, amit később Bárdosra változtatott.
(szülő: Bárdos Mária hajadon.) és Hoffmann Szerafian római katholikus hajadon, kisasszony. Született
Magyarbüksön, 1863. szeptember. 29-én. Lakóhelye Csákány. (szülő: Hoffmann Mária hajadon.)

A halottak anyakönyvében szereplő magyarbüksi nevek: Juditha Volf 1863.
1873 Adolf. Unger Terézia zsellérnő törvénytelen fia. Született 1873 Magyarbüks. Eltemetve Csákányban
1873. június 20. A halál oka sorvadás. Hoffmann Mária. Hrozek Antal uradalmi vadász felesége. 64 éves,
Magyarbüksön született. Csákanyban lakott, és ott is temették el. A halál oka anyaméhrák.
Özv. Fálman Sándorné, született Reisinger Rozália. 70 éves volt, Magyarbüksön született,
Csákánydoroszlóban temették el 1940. január 20-án.

De valóban kihalt falu-e Magyarbüks? A kérdés azért jogos, mert a mai napig is élnek családok Büksön
a volt határőr laktanyában. Egészen pontosan két család. Akkor tehát kihalt-e a falu vagy sem?
A könyv írása közben Horváth László csákányi lakostól tudtam meg. hogy az utolsó büksi lakos, aki
elhagyta a falut, azaz Tóth Rozália (Büksi Rózsi) még él. Természetesen elmentem hozzá, hogy interjút
készítsek vele, mint az utolsó kitelepülővel, azonban a hölgy nem kívánt nyilatkozni. Sajnálattal vettem
tudomásul, hisz ő lett volna az egyedüli, aki el tudta volna mondani, hogy milyen volt az élet
Büksön az utolsó években.
A magyarbüksi temetőben 1924 és 1945 között eltemetettek az állami anyakönyv alapján.
Orbán Róbert kutatásai alapján
(Az elhunytak szüleire vonatkozó adatokban van némi ellentmondás és pontatlanság. Ennek oka, hogy az adatokat bemondás alapján rögzítették. A bejelentő pedig nem is mindig a legközelebbi hozzátartozó volt. Így fordulhat elő pl. hogy Lóder Hermán, illetve Lóder Hermánné esetében egyaránt Garger Erzsébet került az "anyja neveként" feltüntetésre.)
Tehát az én ismereteim szerint a magyarbüksi temetőben utoljára a 87 éves Geider Károlyt temették el. Az elhalálozás napja: 1945 május 27. volt.
-------------------------------------------------
- 1924. okt. 30.  Reisinger Antal -  82 éves -  felesége: Szájer Anna, -
apja: néhai Reisinger Fülöp - anyja: néhai Deutsch Anna
- 1926. nov. 16. Bezlanovits Ernő - 2 éves - apja: Bezlanovits Ernő, -
anyja:
Groholoczki Julianna
- 1927. okt. 30. Unger Ferenc - 67 éves - felesége: Harer Julianna, - apja:
Unger Ferenc
- 1933. ápr. 2. Lóder Hermán - 72 éves - felesége:  Deutsch Zsófia, apja:
néhai Lóder Ferenc, - anyja: Garger Erzsébet
- 1933. ápr. 22. Lóder József - 1 hónapos - apja: Lóder Rudolf, - anyja:
Stoicsics Mária
- 1934. febr. 6. Wolf  Hermánné sz. Zittermann (?) Zsuzsanna - 69 éves -
férje: Wolf Hermán, apja: Zittermann (?) Krisztean, -  anyja: Klepeisz Franciska
- 1936. febr. 5. Unger József - 45 éves - felesége: Osvald Rozina, - apja:
néhai Unger Ferenc
- 1936. október 29. Unger Juliánna - 6 éves - apja: Unger József, - anyja:
Osvald Rozina
- 1937. április 26. Tschandl Miklós - 81 éves - apja: néhai Tschandl Antal (Hagensdorfi illetőségű, osztrák állampolgár - Magyarbüksön hallt meg, de bizonytalan a temetés helye.)
- 1938. február 21. Geider Károlyné sz. Urbán Terézia - 67 éves - férje:
Geider Károly - apja: néhai: Geider Károly, - anyja: néhai Deutsch Mária
- 1938. május 9. Wolf Hermán - 75 éves - felesége: Zittermann (?) Zsuzsanna,
anyja: néhai Wolf Ida
- 1941. szept. 20. Schalk Teréz - 1 napos - apja: Schalk Pál, anyja: Luka Szabina
- 1941. szept. 28. Luka Józsefné sz. Parl Karolina  - férje: Luka József, -
apja: Parl György, anyja: Wolf Cecilia
- 1942. dec. 8. Lóder Hermánné sz. Deutsch Zsófia - 76 éves - férje: néhai Lóder Hermán, - apja: néhai: Deutsch Antal, anyja: néhai Garger Erzsébet
- 1943. dec. 27. Wolf Ferencné sz. Gráf Mária - 31 éves - férje: Wolf Ferenc,
- apja: Gráf Erasmus, - anyja: Wiener Rosalia
- 1945. január 31. Wolf Antal - 73 éves - felesége: - , apja: Wolf Félix, -
anyja: Wolf Cecicilia
- 1945. május 27. Geider Károly - 87 éves - felesége: néhai Orbán Teréz, -
apja: néhai Geider Kajetán, anyja: néhai Wolf Franciska
Magyarbükkös ( Magyarbüks ) a kihalt és eddig elfelejtett falu.
Magyarbükkös ( Magyarbüks ) a kihalt és eddig elfelejtett falu.
Csákánydoroszló külterületén, ahol 60 évig nem járt senki,- kivéve a határt őrző
néhány katona – ismét hangos kezd lenni az ott dolgozó emberektől. Erre eddig nem
volt lehetőség, mert még útlevéllel sem lehetett a határt itt megközelíteni, átlépni
pedig lehetetlen volt. Most sétálhatunk a vadregényes erdőben és lehet, észre sem
vesszük, hogy közben osztrák földre tévedtünk. ( Azért igazolvány, vagy útlevél nem
árt, ha van nálunk! ) Most érkezett el annak a lehetősége, hogy feltáruljon a
növényekkel dzsungelszeren benőtt terület és az egykori falu temetője. Osztrák
szomszédok közül néhányan már feltérképezték a területet és kutatják rokonaik
egykori lakhelyét. Ebben a munkában élen járnak Karl Böö és Stefan Schmidt Urak,
akiknek a munkája itt látható: http://www.boeoe.com/ungarisch-bieling/
Községünkből a Csákánydoroszlói Civil Szervezet kezdeményezésére elkezdődött a
terület feltárása, az oda vezető, eddig járhatatlan út kitisztítása. A munka nagysága
miatt bevonásra került a községi önkormányzat is, ahhoz, hogy munkával és
anyagiakkal is támogassa az ügyet. 2008. május 25-én vasárnap volt az első
nekirugaszkodás. Meglepetéssel tapasztaltuk az osztrák szomszédok – előbb
említett Urak – megjelenését a munkálatoknál. A dolgozóknak jó hideg sört és bort
hoztak, valamint később még benzinért is hazamentek, mivel a gépek is kiszáradtak.
A munkák folytatódni fognak júniusban és 2008. őszére szeretnénk, ha bárki
számára könnyen megközelíthetőlenne a terület. Ekkor egy összejövetelt tervezünk
az osztrák szomszédokkal közösen, valamint hosszú kapcsolatot a további
együttmködésre. Szeretnénk, ha feledésbe menőmúltunk újra szem elé kerülne
megőrizve az emlékeket, valamint a jó szomszédi kapcsolatok ápolásának is
színhelye lehetne ez a pont.
A terület megközelítése:
Csákánydoroszló Vasútállomástól indulva a 8-as főúton Gasztony irányába kell
haladni 1,3 km-t. Itt jobbra kell fordulni és a vasúti átjárón keresztül 2 km-t menni az
aszfaltozott úton. Ezután kavicsozott út kezdődik 1,2 km hosszan. Innen már csak
földút vezet 1,1 km hosszan a temetőig, mely néhány méterre van az osztrák
területtől.
Az út teljes hossza: 5,6 km, melyből 300-400 métert mindenképpen gyalog kell
megtenni. ( esős időesetén a gyalogos út hossza 800 m is lehet )
GPS – el közlekedőknek adatok a következők:
Hely megnevezése N E
Csákánydoroszló vasútállomás 46.97817 16.50016
Útelágazás az erdőben - aszfaltozott útról a kavicsozottra 46.98913 16.47344
Útelágazás az erdőben - kavicsozott út vége - földút balra 46.99613 16.46556
Temető47.00223 16.45404
( Több GPS adat megadása azért van, mivel ahol nincs kiépített út, ott légvonalban
vezetne a mholdvevő. Ebben az esetben a vadaskert kerítése állna utunkba.)
A temetőhöz vezetőgyalogút képe, ahol az elsőkaszálás megtörtént.
Az útvonal mholdképen a GOOGLE EARTH jóvoltából.
Ha elkészültünk a munkákkal, akkor több képpel mutatjuk be a területet.
Csákánydoroszló, 2008. június 1.
Horváth István
polgármester